"Kinek is írom én ezt?" - Műhelytitok
2011.07.29. 18:08
Első bejegyzésemben azt ígértem, ez lesz a szakdolgozatom műhelye- ezt nem úgy értettem, hogy csupán a dolgozat szövegének terebélyesedését lehet majd itt nyomon követni (sőt, azt annyira nem is), hanem hogy pusztán attól, hogy napról napra foglalkozom a legérintettebb művekkel…
Tiszta szívvel
2011.07.23. 17:21
Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is…
A "kirakós" mamakép és a nem múló sebek - megjegyzések a Kései siratóhoz
2011.07.21. 23:59
„Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg. S mikor már az anyák nincsenek az élők sorában, oly emléket hagynak maguk után, melyet még senki sem mert meggyalázni.” (Iszaak Babel: Rabbi) József Attila (az árván maradt) alaposan félrevezeti olvasóját…
Kései sirató
2011.07.18. 12:12
Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára…
Az önéletírásba poetizált halálvágy
2011.07.18. 00:00
Amolyan bevezetésképpen a kései költeményekbe nézzünk most meg egy igazi "nagy művet", a Kész a leltár című, 1936 végén írott létösszegző verset. Ilyen típusú verseket jellemzően életük alkonyán írnak legtöbben, valamint a krisztusi korba lépve, mikor az ember…
Kész a leltár
2011.07.14. 15:33
Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki…
A Lassan, tűnődve című költeményt működtető pár mechanizmus
2011.07.11. 01:09
Ugyan ez a vers nem tartozik József Attila kései versei közé, és azt sem tudom, milyen szerepet szánnék neki leendő szakdolgozatomban, most valahogy ezzel volt kedvem foglalkozni. Az 1933 április elsején a Nyugatban megjelent művet általában Reménytelenül címen…
Reménytelenül
2011.07.11. 01:03
Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan…
Szerző: _Colos
Szólj hozzá!
Címkék: vers latinovits reménytelenül lassan tünődve vas szinű égboltban
"Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret"
2011.07.08. 11:44
Immár több mint nyolc éve foglalkozom (ha lehet így mondani) az átlagnál többet és mélyebben József Attila életével, illetve költészetével. Meglehet, bizonyos értelemben az általános iskolában kötelezően megtanulandó Levegőt! is ámulatba ejtett már (különösen a kezdő…
Utolsó kommentek