Ugyan ez a vers nem tartozik József Attila kései versei közé, és azt sem tudom, milyen szerepet szánnék neki leendő szakdolgozatomban, most valahogy ezzel volt kedvem foglalkozni. Az 1933 április elsején a Nyugatban megjelent művet általában Reménytelenül címen ismerjük, a Medvetánc című gyűjteményes kötetben való megjelenése alapján, melyben a Vas-színü égboltban című verssel „összekötve”, egy cím alatt, két alcímmel szerepelt. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a költő vajon mi célból vonta egybe a két önmagában is teljes költeményt, hiszen bár szerkezetüket tekintve valóban hasonlóak, szemmel láthatóan két külön egységet alkotnak, és más problematikát is vetnek fel. Ezt azonban meghagyom későbbre, most inkább külön az első rész (a Lassan, tűnődve alcímű) költői képeit nézném meg. Talán éppen azok asszociatív lánca "vonta össze" egyébként a két verset... (Halk zene)

Immár több mint nyolc éve foglalkozom (ha lehet így mondani) az átlagnál többet és mélyebben József Attila életével, illetve költészetével. Meglehet, bizonyos értelemben az általános iskolában kötelezően megtanulandó Levegőt! is ámulatba ejtett már (különösen a kezdő sorpár fogott meg, ahogy rögtön versének létjogosultságát magyarázza), elevenen él bennem az emlék, milyen jót szórakoztunk társaimmal a hátsó padban a Karóval jöttél többértelmű sorain. Nem értettünk belőle egy mukkot sem.