Első bejegyzésemben azt ígértem, ez lesz a szakdolgozatom műhelye- ezt nem úgy értettem, hogy csupán a dolgozat szövegének terebélyesedését lehet majd itt nyomon követni (sőt, azt annyira nem is), hanem hogy pusztán attól, hogy napról napra foglalkozom a legérintettebb művekkel…

Tiszta szívvel

2011.07.23. 17:21

Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is…

„Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg. S mikor már az anyák nincsenek az élők sorában, oly emléket hagynak maguk után, melyet még senki sem mert meggyalázni.” (Iszaak Babel: Rabbi) József Attila (az árván maradt) alaposan félrevezeti olvasóját…

Kései sirató

2011.07.18. 12:12

Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára…

Amolyan bevezetésképpen a kései költeményekbe nézzünk most meg egy igazi "nagy művet", a Kész a leltár című, 1936 végén írott létösszegző verset. Ilyen típusú verseket jellemzően életük alkonyán írnak legtöbben, valamint a krisztusi korba lépve, mikor az ember…

Kész a leltár

2011.07.14. 15:33

  Magamban bíztam eleitől fogva -  ha semmije sincs, nem is kerül sokba  ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki…

    Ugyan ez a vers nem tartozik József Attila kései versei közé, és azt sem tudom, milyen szerepet szánnék neki leendő szakdolgozatomban, most valahogy ezzel volt kedvem foglalkozni. Az 1933 április elsején a Nyugatban megjelent művet általában Reménytelenül címen…

Reménytelenül

2011.07.11. 01:03

Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan…

Immár több mint nyolc éve foglalkozom (ha lehet így mondani) az átlagnál többet és mélyebben József Attila életével, illetve költészetével. Meglehet, bizonyos értelemben az általános iskolában kötelezően megtanulandó Levegőt! is ámulatba ejtett már (különösen a kezdő…